Az ésszerű gazdálkodás követelményének adójogi értelmezése a bírói gyakorlat tükrében
Magyarországon a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység, vagyis a vállalkozási tevékenység alapján, az annak során keletkezett jövedelem után az adózót a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv) előírásai szerint társasági adókötelezettség terheli.
A társasági adó alapját az adózó adózás előtti eredménye és a Tao tv-ben meghatározott adóalapot csökkentő és adóalapot növelő tételek összesítésével kell meghatározni. A Tao tv ilyen adóalapot növelő tételként határozza meg azt a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeget, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, valamint a bevételszerző tevékenységgel. A vállalkozási, illetve a bevételszerző tevékenység érdekében felmerült költség definícióját a Tao tv nem tartalmazza, így az ilyen jellegű költségek csak a Tao tv célja, a jogszabály értelmezése és a Tao tv mellékletében felsorolt példák alapján minősíthetők vállalkozási költségnek. A bírósági gyakorlatban konzekvensen érvényesülő álláspont szerint a vállalkozás érdekében felmerült költség alatt az adózó olyan ténylegesen felmerült kiadását kell érteni, amely a vállalkozási tevékenység végzése kapcsán, a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel. A gazdálkodó szervezetnek az ilyen költségből feltétlenül és közvetlenül nem szükséges bevételt elérnie. Jellegzetesen ilyen költségnek minősül a vállalkozásban használt tárgyi eszközök költsége (pl. iroda, bútor, stb.). A bevételszerzés érdekében felmerült költség viszont egy olyan kiadás, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az adózó által teljesített értékesítéshez, vagy nyújtott szolgáltatáshoz (pl. értékesített dolgok elkészítésére fordított munkaerő költsége).
A Tao tv példálozó felsorolása szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke, ha a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményével.
Az ésszerű gazdálkodás definícióját a Tao tv nem adja meg, így e követelmény tartalma a kapcsolódó ítélkezési gyakorlatból vezethető le. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az ésszerű gazdálkodás követelményének adójogi értelmezése nem azonos ezen alapelv polgári jogi tartalmával, melyet szintén a bírói gyakorlat alakított ki. Polgári jogi értelemben ugyanis az ésszerű gazdálkodás fogalma az adott gazdálkodó szervezet vagy egyén üzleti gyakorlatának megfelelő, üzleti céljait szolgáló, az adott cél elérésével arányos kockázat vállalásával kifejtett tevékenységét, illetőleg az ezektől el nem térő magatartásokat foglalja magában.
Az adójogi vonatkozású ügyekben kialakult bírói gyakorlat szerint az ésszerű gazdálkodás, illetve a bevételszerző tevékenységgel való összefüggés igazolása két körülmény bizonyítását igényli. Mindenekelőtt azt szükséges bizonyítani, hogy az a gazdasági esemény, amelyre tekintettel a kifizetésre sor került, a költség felmerült, valóban megtörtént. Ezt követően annak a bizonyítása szükséges, hogy az adott szolgáltatás és ezáltal a szolgáltatás ellenértékének a megfizetése az adózó vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével összefüggésben állt.
A fentieken túlmenően vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a felmerült költség nyilvánvalóan és aránytalanul eltúlzott volt-e, amit kizárólag a szokásos piaci ár alapján lehet felmérni. Szokásos piaci ár alatt azt az árat kell érteni, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén érvényesítenek vagy érvényesítenének. Amennyiben a szolgáltatás ellenértéke aránytalanul meghaladja a szokásos piaci árat, úgy az az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesnek minősül.
A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy amennyiben egy szolgáltatásra az adózónak szüksége volt, annak igénybevétele az érdekében állt és nem fizetett érte aránytalanul magas ellenértéket, úgy az érintett gazdasági esemény a gazdasági ésszerűség követelményével összhangban állónak minősül. Amennyiben azonban egy adott szolgáltatás igénybevétele nem szolgálja az adózó gazdasági érdekeit, akkor az ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményével. Ilyen eset például, amikor a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára.